Te figyelj haver... !

    Borfalu, felvonulási tér, azaz újabban 56osok tere. kicsit olyan ez mint rendszerváltás után, amikor a pestiek egy része állandónan majakovszky meg tanács körútakat emlegetett, mások köztük én is, pedig már úgy ismerték a körutak nagy részét, mint erzsébet körút meg andrássy út. de végülis az a lényeg, hogy volt egy ilyen borfalu és bor. a jó felhozatal nagyon csábító volt, de én megpróbáltam megtartani a mértéket és bizonymondom ez sikerült is. bizonyítandó hogy nem csak a mértéktelen alkoholfogyasztás vezetett a helyszínre, hanem köteleztem magam bornapló vezetésére is az elfogyasztott tételekről. praktikus volt ez még abból a szempntból, hogy így a másnap jóleső (?) zsibongása nem mosta ki teljes mértékben a nedűkről alkotott véleményt. álljon hát alant talán egy kicsit mások okulására is a bornapló. ne várjon itt senki olyan leírásokat, hogy illatában a csonthéjasok és számtalan fűszer keveredik, míg ízében a grafit meg a pala verenyzik a vágtató mén tajtékjának ízével. ezeket meghagyom azoknak, akik tényleg (?) érzik is...

    tehát a szeremley pincészetnél kezdtünk, ahol nem bírtam megállni és "kóstolás" gyanánt egyből két deci száraz olaszrizlinggel nyitottam. a tétel (hoppá szakszó) 2006-os évjárat és nem hagyott semmi kívánnivalót maga után. Kedvesem félédes szürkebarátot kért, ami először ízlett neki, de aztán nekem maradt a vége, amit igazából nem is sajnáltam :) ezek után édes borok után kellett néznünk, mert Kedvesem édes-bor párti. beestünk hát a monyók picészet standjára, csak úgy találomra, ahol magamnak furmintot (2005) kértem míg a Drága ha jól emlékszem sárga muskotályt kívánt. kifordulván a standról az ú.n. fröccsudvar felé irányoztuk lépteinket, hogy az imént vett furmintot ekvivalens mennyiségű szikvízzel higítva ihatóvá tegyem. így azért lecsúszott, bár az emléke még most is kísért... koncertek is voltak, úgyhogy fröccsöstül barátnőstül együtt egy bigbandet hallgattunk, majd fröccs elfogytával a szent gaál pincészetet irányoztuk meg. itt kadarkával erősítettem, mert arra igen kíváncsi voltam. végülis nem okozott nagy csalódást de így az elmúlt napok jótékony távlatából mintha egy kicsit töbre számítottam volna. bár a bornaplómba a következő megjegyzés került: fasza.
    az erzsébet pince következett a kedves tokaji vizitúrás emlékek miatt. itt ismét furmintot kértem és ezúttal nem kellett csalódom, úgy vélem, egy száraz furmintnak pont ilyennek kell lennie. ekkor már igen jól éreztem magam, és azt hiszem palyabea is ilyentájt léphetett színpadra, és a fesztivál hangulatot tovább fokozandó egy pohár pinot noir került elibém megint csak szeremley huba pincéjéből. ezzel ismét nem volt semmi baj. BIZTOS hogy ekkor még palyabea énekelt csak az nem tiszta, hogy a juhfark mely egyébként a laposa pincészet terméke volt hogyan került a poharamba. mindegy, mert elfogyott és naccerű volt! levezetésként gyönyörű világos szalmasárga sárga muskotályt kortyoltam, ami annyira rendben volt, hogy azóta is ott figyel egy palack a házi borkészlet egyik polcán. kifelé nem bírtuk megállni, hogy ne vegyünk melléje még egy üveg szeremley pinot noirt, mert hát párosan szép az élet.